hosszú vodka macskapisi

aki kétnaponta idejön és körülnéz? ez a blog behalt :)))

én magam se járok erre sohase. megyek is.

vegyük a nyakunkba a várost, korán érjünk a pasihoz. legyen nálunk a zárhoz illő kulcs, mert mégsincs otthon. nehéz hét áll mögöttünk, rogyjunk össze.

de óvatosan, mert a jóember láthatóan ez elmúlt pár órát takarítással töltötte, hát hallod minden elvágólagosan vigyázz!ban áll. óvatosan pisilni lehet, kevés vizet fröcskölünk a csilivili csapra, a törölközővel meg csak tessék lássék itassuk a vizet, majd megszárad.

de már itt is van, mindenféle kajákat lóbál a kezében, és mintha örülne valaminek. vagy valakinek. még sok idő van a koncertig (nem lehet posztot írni, ha közben fél szemmel a lost in translation-t nézed), etetés, itatás, szeretgetés, van amit kétszer is.

hú, de elmenjen az idő, és csak úgy rohanjanak-rohanjanak a koncertre.

ahova aztán nem engedik bemenni őket, mert teltház van.

de nem baj, nem baj, kedves emberekkel van teli a hely és átlátszik a fala, merthogy üvegből van. a zene ugyan csak akkor szűrödik ki, amikor az ajtót őrző sárkány nem elég éber és valaki megpróbál behatolni, de mekkora flash hogy ott állsz a második szerelmedtől légvonalban 2,5 méterre, sokkaljobbanlátod és érzed amit csinál, mint az összes többi hülye, aki hallja is...és ha mindez nem elég, ne legyen igaz, hogy az a három vodka-grapefruit na rád aztán egyáltalán nem hatott, különben hogy lenne bátorságod negyedórás pantomimet rendezni a fotós barátod kedvéért, aki az üveg másik oldalán áll (3cm) de nem vesz észre, persze...már mindenki visszainteget, csak ő áll rendületlenül és kattintgat, meg valami csajjal beszélget, jaaaa

hát akkor forduljon a figyelem máshova, mert megjöttek az abszolút rajongók, akik csak egy röpke pillanat alatt teremtettek bulisabb hangulatot odaki, mint ami odabe (a melegben) kívülről látszott. de lehet hogy csak savanyú a szőlő, illetve túl kevés dalnak tudom a szövegét, mert igazán nem adták fel ezek kettecskén a bejutást, hanem egy óvatlan pillanatban már olvadt is le a sárga kabátról a hideg, halljuk, halljuk azt a hangot, ahogy belülről felborzol kívülről meg táncoltat. és ki a fenét érdekel, hogy eljárt az idő felettünk, amikor a zene felolvasztja az egy légtérben műélvező embereket és hirtelen mindenki egykorú lesz... és külön öröm, hogy ezúttal kizárólag fiatalodni lehet    :)

liviusz forever.*

líviusz géniusz :D

de előbb sokat kell olvasni.

Prózaírási technikák

1. Mindig meneküljünk az alliterációtól.
2. Kerüljük a kliséket (eljárt fölöttük az idő…).
3. Kerüljük a furcsa karatereket & röv.-ket.
4. A zárójeles megjegyzések szükségetlenek (bármily fontosak is).
5. Az idegen szavak és kifejezések nem szuperek.
6. Sosem szabad általánosítani.
7. Ne idézgessünk. Ahogy Ralph Waldo Emerson mondta: “Utálom az idézeteket. A saját gondolataidat mondd.”
8. Az összehasonlítások majdnem olyan rosszak, mint a klisék.
9. Ne legyünk redundánsak; ne használjunk a kelleténél több szót; fölösleges.
10. A profanitás szar.
11. Legyünk nagyjából pontosak.
12. Az alábecsülés simán jó lesz mindenhová.
13. A túlzás trilliószor rosszabb, mint az alábecsülés.
14. Használjunk-e egyszavas mondatokat? Ne.
15. Az analógia olyan az írásban, mint kígyón a bőr.
16. Minek a költői kérdések?
17. Kerüljük a régieskedést, drága polgártársak!
18. Ne szórjük a, vesszőket, fölöslegesen.
19. Ne használjunk nagy szavakat, ha parányi szinonimája is megfelelő.
20. Ügyeljünk az alanyi és a tárgyas ragozást.
21. Szövegszerkesztőnk hejesíráss-ellenőrzőlyévell sok hibát és elírást kisszűrhettünk.
22. Olvassuk el figyelmesen, amit írtunk, nehogy kimaradjon.
23. Használjuk helyesen a szókat, attól függetlenül, hogy mások hogyan használják őket.
24. Ne kezdjünk lexikológiai-szemantológiai-szintaktikai ömlengésekbe.
25. Vigyázzunk, hogy az írás során ne cserélgesd az igék személyét és számát.
26. Ne halmozzuk a felkiáltójeleket!!!
27. A mellékneveket helyezzük közvetlenül a hozzájuk tartozó, főleg, ha hosszú mondatról van szó, főnév elé.
28. Kerüljük a trendi, szupcsi kifejezéseket.
29. Vigyázzunk, hogy a megfelelő számú és személyű igék kerüljenek a megfelelő számú tárgyhoz.
30. Mindig megfelelő kifejezés választasson.
31. Ragadjuk meg a bikát a kezénél, és ne keverjük a metaforákat.
32. Visszaolvasásnál egy csomó ismétlődést kiszedhetünk a szövegből, amik többször is benne vannak az ismétlődés miatt.
33. Mindig fejezzük be, amit

nnna, akkor így :)

most ezt olvasom:

de én nem így dramatizáltam magamban.

láttam az apukámat az éjszaka. olyan volt mint régen. nem volt sovány, nem volt ráncos, nem volt sárga. igazi apukaformája volt. beleszólt mindenbe, és összefusizta a házat.

hova tűnhetett megint?

karácsonykor anyu is találkozott vele. megmosta a hátát, és beadta a törölközőt a zuhanyfüggöny mögé. azt mondta már nem fél hogy megfázik a földben, ha hideg az idő. talán mostmár tényleg nem fázik. különben, mindig melege volt.

furcsa most. újra éjszaka van. apró pici élethangok jönnek a másik szobából, én meg ittam egy sort.

amitől még érdekes volt a tegnap,

hogy a kihallgatott beszélgetések alapján két baráttal jutott el egyazon szintre, hogy szinte ugyabban a pillanatban, egyszerre avatták be a legféltettebb dolgaikba.

nevezetesen hogy cigányok illetve zsidók.

jelenleg úgy tűnik az ismerősi körében egyedül a meleg házasság az egyedüli kihagyott szenzáció. egyelőre.

és akkor lekapcsolták a villanyt, bedugaszolták a pálinkát és a vendég elment a kopogós cipőjében, a másik meg fel az emeletre.

ott volt előttünk az egész éjszaka. furcsa: nyitva volt a ketrec ajtaja. a beszarival komolyan veszekedni kellett, hogy kituszkolja magát rajta. nem is emlékszem pontosan hogyan történhetett, egyszer csak ott ültem a félhomályban az ajtón billegve, és megrészegültem a lehetőségektől. beszari csak arrébb lépett, remegett a félelemtől. én egész máshogy éreztem. végre kiterjeszthettem a szárnyaimat, és a farktollaimnak is lett helye, már egészen tönkrementek a ketrechez surlódástól.

huss. először egy nagyon picit csak. én azt hiszem még sose repültem. tudtam hogyan kell, de őrült félelmetes volt, hogy hiába akarom, nem addig, és nem úgy megy. pár percnek tűnt a szabadság csak, amikor hangokat hallottam. ó, jönnek reggelizni, annyira sajnálom, hogy az egész éjszakát elpazaroltam alvásra. most mi lesz?

sztereomadarak. az lett.

bebújtunk a beszari kékkel a függöny mögé, de sajnos annyira félt hogy odaszólt nekem valamit, én meg vissza, szóval lebuktunk.

egy kis, khm hajsza kezdődött. beszari ellenállt, és abba a kézbe csípett bele (mélyen)ami enni ad neki. én meg csak vártam, amikor elrebbent a függöny elindultam, rászálltam a fenyőfára. ott kapott el. hagytam magam. egészen közel odatette az ujját, hogy szálljak rá, de én nem. de aztán csak elkapott egy konyharuhával.

pedig nem is akartam megcsípni.

még az is lehet, hogy a problémák nem a közös életben hanem az előéletekben keresendők.

kanapéra, ÜL! BESZÉL! BESZÉL!

és beszél.

az a derékfájás az igazából gerincsérv. bibibíííí.

jó kis baszhatnékja van az embereknek.

gondolom mindegy is kivel, a ritmus, meg a közös szívdobbanás a lényeg... ahogy becsukod a szemed, és nem törődsz semmivel...ahogy érzed a másik testet, uuuugyanúgy mozog és mégsem...izzadt...benne az orrodban a szex szaga. érzed? nézz körül, kivel is dughatnál...

mennyivel izgalmasabb például, mint evás céget venni. vagy valamit csak nem jól vettem észre.

mindenki zabáljon sütit, mert a szmog ellen ez az egyetlen hatékony fegyver... páros! páratlan! páros!!!

a kezdőmásodpercek kimerevítését töltsétek olvasgatással.

élnek. mindenki. nincs derékfájás, hámlik az orrok. lett búkklájnos szörnyem. NYERTEM! NYERTEM!

pusszantás, mindenféle alkalomból.

síelni.

hááát. lehet szurkolni. sőt, kötelező.

előkarácsony. ahogy két különcsaládos embernek sikerült.

futkosás-futkosás hátán, telefon, üzletből ki-be-át-szét-össze-vissza. meg. aztán becsendeskedtek a bázisra, központi konyhaasztal széle, rezsón végre elindított kellemes, családias húsleves rotyogás. na meg az illatok, mmmm. szussz.

annyi mindent kéne még ma...porszívózás, teregetés, a mézeskalácsot gyúrkálni...zizz, zizzz.

kicsit ülj le. vacsorázzunk. jé, hoztál gyertyát? meggyújtjuk? meggyújtják. és csak ülnek. beszélgetnek. porszívózás, teregetés elmarad, mézeskalács idén (be)bukta. folyik a viasz, folyik a beszéd. a viasz puha, gyúrható, kellemes, rózsaszín, hússzínű, jóillatú...

- nézd olyan lett mint egy rózsa!

- nem. ez olyan, mint egy pénisz.

- nem, ez így olyan, mint egy pénisz.

- ahha, a féket is ráraktad, tényleg ügyes. hasonlít? :D

disznók ezek, nem emberek.

belép, köszön, vigyorgó/várakozással teli arcok mindenfelé.
visszavigyorog (gyanakodva)

ismeretlen eredetű karácsonyi ajándéknak látszó tárgy az asztalon.
a többiekén nincs.
hát miez miez, kéremszépen.
vigyorgó fejek rohannak a magyarázattal

- tegnap hozta egy fiatalember, már éppen mentünk haza...
- nade ki az?
- személyleírás kell?
- mivel nem kérdeztétek meg a nevét...
- tipped sincs, mi?
- de, az van, de sokat segítene a személyleírás.
- ilyen.
- köszi, az különösen sokat segített, hogy "ellenszenves, feltörekvő, fiatal fasz". mindegy nézzük. gondolom addig nem mentek a dolgotokra amíg nem mutatom meg mi van a csomagban.
- így van.

ezek voltak: egy cukorfalat kis fenyőágakkal egybekötött csipkebogyó-csokor
egy darab lapos hosszú masnis boríték alakú izé
benne két darab színházjegy valentin napra
és egy kártya: "engedelmeddel :)"

hehe

hogy fog örülni zurológus, hogy elmehet színházba valentin napon. csak meg kell-e tudnia honnan van a jegy?!

a magánnyugdíjpénztárak... a kormány szerint...fagyos hétvége...alkotmánybíróság elnöke...további forintleértékelések...mikulásgyár...Tamás nevenapján...forintos percek* médiakategóriában...szombati munkanapon...bemutatók a karácsonyi szünetben...olcsóbban, mint tavaly...

kicsit szakadozott az autórádió. elromlott. F*ck you!

nem szeretjük a karácsonyt, mondtam már?!

*milliók reggelire, rip zoltán feyér

1. nem egyszerű bejegyzést írni, ha kiszerkeszted az oldaldobozok közül a belépés/kilépés/admin felületet. próbáljátok ki ti is! a megoldásokat ide kérem...

2. a "női napi rutin" javasolta, hogy kedveljem a "Vagina projektet" a facebookon. ahol is fényképről lehet vaginafestményt rendelni. lájk!

3. kihallgattam egy telefonbeszélgetést, szereplői közeli baráti elvált házaspár. autózás közben:

- szia, tudtad hogy én vagyok? látod a számom? elszaródott a telefonom.

- láttam, tudtam.

- mész holnap?

- megyek.

- mikor viszed a gyerekeket anyukámékhoz?

- reggel, ha kialudtuk magunkat, lassan, ráérősen. de mi van, miért hívtál?

- te, meg tudod adni a csajom számát, minden számot elfelejtett ez a hulladék...

- ... (nem röhög, mert ott ülnek a gyerekei hátul)... várjál, tartsad. 06*********

- ez az új vagy a régi?

- nem tudom. szerintem az új.

- kösz.

- oké, szia.

- szia

csak úgy eszembe jutott ez a szám.

kivételesen magyar, kivételesen a szöveg, kivételesen a májam. ahogy sanyi mondaná: nyehehe.

teva, chinoin, ekler, mvm irodaház, kunszigeti víztorony, szeretnék magával randizni, trigránit, sade, ibiden :), foglalt vagyok, inkább csak üzleteljünk, jó? Baron von Twickel Szőlőbirtok, zalai baromfifeldolgozó, dunamenti erőmű, najó, de az én megérzéseim jók szoktak lenni, várok rád...

?!

a termék elsőre tetszetős

ám gyanús csomagnak látszott. fogja a madár, nézegeti, csodálja a külcsínt. érdekes, érdekes, dupla csomagolás, zörög. a felső réteg nagyon kívánatos, formás, piros-sárga minta, gondoltam biztos ezen lehet összeírva mi minden van belül, tájul. óvatosan, merthogy utálom a cakkosan tépett dolgokat, érzéssel, bontogatni kezdtem. belekukucskáltam a kis átlátszó ablakon: piciszáraz csipszmegeszlekdarabkáknak látszottak közelről.

az első sokk ekkor ért. nem véletlenül volt két rétegű a csomagolás. kiáradt egy semmire sem hasonlító, furcsa, oltári büdös szag. így magyar orral azt mondnám ahhoz hasonlít, amikor bekeveredsz valami szupermarketbe az állateledeles polchoz, ahol macska-kutya tápok várják a szerencsétlen embereket, hogy fényesebb legyen a szőrük, vagy hogy állandóan éhesek legyenek a sok hülye étvágygerjesztőtől és vitamintól. az állatok.

bátran bontom tovább. persze már elment a kedvem az egésztől, de a mazochizmus működik, ugye. áttöröm az átlátszó csomagolást is. már már elviselhetetlen a szag, szinte érzem a hányásízt a számban, mármint utána, miután nagy flegmán beveszek egyet, pedig nem is látta senki... akkor minek csinálom?! :)

érzésre száraz, ízre kicsit hajaz a rohadt, megromlott halszagra. mármint elsőre, mert utóíze van, és középső is, de arra nem emlékszem mert akkor jött a hányinger. az utóízt csak a hányinger leküzdése után a MÁSODIK csipsz(ar) elfogyasztása után tudtam megfogalmazni.

jó. jóíze van. üde halíz, nagyon nagyon erős és édeskés felhangokkal. köszi.

tudósításunkat olvashatták a bangkoki crisp cutlefish piacról.

azt nem tudom, hogy a maradékkal mi lesz. van egy olyan vélemény is, hogy ez szárított hal, amit tésztával kifőzve jól befűszerezve kell elfogyasztani. nem úgy mint egy csipszet, mert úgy ehetetlen :D

de akkor miért crisp?

Éppen hét szeretőm van.

Csontos vállú, kicsit lófejű, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar, és fenyegetőzik, hogy majd meglátom, nem lesz belőlem semmi.

A második picike, kerek, sok gyereket akar, és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel - és szeret meg tud is énekelni.

Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bűbáj. Szépen szeretne élni. Még sohasem hazu­dott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mondja, nem kunszt úgy nem hazudni, ha nem mond az ember semmit.

A negyedik igazi szépség. Vagyis hogy inkább ráillik, hogy bomba jó nő. Ringó csípővel jár, mórikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatóba. A kocsmát se veti meg. De sohasem részeg. Gyöngyöző nagyokat kacag a szenesemberek között. Tele van szeretettel. A szenesemberek vele mosolyognak.

Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendbe rak mindent körülöttem, bízik benne, hogy mire újra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam, és a cipőm is tükrösen ragyog. Hisz tántoríthatatlanul. Szomorú, összeérő szemöldökű, attikai özvegy.

Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, táncikálna. Moziból ki, moziba be. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órák hosszat ücsörög a kertben. Biztat, hogy szívjam tele magam fénnyel. Hogy röpködjek, éppen csak lábujjheggyel érintve a földet.

A hetedik mindig feketében jár. Sohasem láttam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lelkemmel foglalkozik. Óv és tanít. Arra biztat, hogy szeressem őket - mind a hét szeretőmet.

De én megcsalom mind a hetet.

Nem dolgozom az elsőnek, nem mosolygok a másodikkal, hazudok a harmadiknak, a negye­dik­kel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja meg­szerettetni velem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy szeressem őket.

A csontos vállút úgy hívják, Hétfő, a mosolygóst Keddnek, a lengeteg a Szerda, a buja a Csütörtök, az attikai a Péntek, a ledér a Szombat. A sosem mosolygó, az a Vasárnap.

Hej, ha egyszer ők csalnak meg engem!

király felsőtest, na és love haters kis lovaglócucca... eh :D

fáradt emberek. zavaros furcsa hangulatban. csak melegségre, kedvességre, némi pálinkára vágynak. akkor legyen úgy.

egy forró fürdő? kialakul. kialakult. a víz lassan hullámzik, ilyen nincs is. olyan lassú abbahagyhatatlan fürdés ez, de aztán vizes lábnyomok mindenfelé.

felszáradt. meg aztán, minek is. olyan hamar elmúlik.

ez van minálunk.

p fénypontja. a csetelésen kívül. a temetőturistáknak kellemes gyertyagyújtást.

ne felejtsetek el beírni a csíkra valamit. nekem a kő papír olló tetszik nagyon. (play)

koncerten voltunk. a kabát alatt csempészett be, azt mondta azért jöhetek, mert a koncerten lesz csirke is. volt csirke, két félmeztelen csajszi, a barna hosszú hajúnak úgy állt a melle mint a cövek, meg se rezdült-nahát- és eszméletlen volt a hangulat. még attól sem romlott el, hogy zurológus mellettünk ropta az új csajával, hehe. cserebogár, sárga cserebogár.

ez szám meg elémkerült, szeretem, de nem finom utalásféleképpen van itt, hanem példaképem dr house miatt.

és most pedig vasalásilag váll fölött jöjjenek a rég látott részek.

mindenki cipeli magával a megbántások súlyos köveit.