láttam az apukámat az éjszaka. olyan volt mint régen. nem volt sovány, nem volt ráncos, nem volt sárga. igazi apukaformája volt. beleszólt mindenbe, és összefusizta a házat.

hova tűnhetett megint?

karácsonykor anyu is találkozott vele. megmosta a hátát, és beadta a törölközőt a zuhanyfüggöny mögé. azt mondta már nem fél hogy megfázik a földben, ha hideg az idő. talán mostmár tényleg nem fázik. különben, mindig melege volt.

furcsa most. újra éjszaka van. apró pici élethangok jönnek a másik szobából, én meg ittam egy sort.