mármint másodszor. most hajnali negyed egy van és péntek. nagyon jókedvvel beletúrt az önetetőbe (akkor jobban jön a mag - az a szimpatikus fiatalember már régóta nem turkál itten) és mesélt. a felét se értettem úgyhogy megpróbálom szó szerint leírni. már hullik a tollam vazz. csak a billentyűkön ugrálva tudok gépelni. kiba izmos az ugróizmom. hát még milyen lesz... :(

szal azt mondta hogy ma munka után véletlenül épp egy köpésre volt a zurológus vélt tartózkodási helyétől fészkétől, és ráírt egy esemest, hogy ezt elmondja neki. mire azonnal megcsörgött a telefon, erre átment valami hídon és beült oda ami régen a castro volt. beszélgettek. nézték egymást. vidámak voltak, de feszengtek is. aztán hogy kivel mi történt. aJeti nem mondott el sok mindent. konkrétan a nyakkiszívást, de minek is a durva részletekkel bántani a másikat. akinek egyébként közben lett csaja. és csak ment az idő, már a fél hat is elmúlt, amikor akinek dolga volt akár el is hagyhatta volna a helyszínt, de csak maradt mind a kettő. valahogy hosszabbak lettek a nézések, lassabb a beszélgetés. csendesebb, meghittebb, szomorúbb. mindenki mondta mondta mondta. a kocsikikísérésnél baráti ölelés. na jó kicsit hosszabb mint baráti. bocs, akkor mégegyszer. szájra puszi?! várta az ember, de mégse. vagy elvárta? itt is van. valahogy becsúszott a kéz a kabát alá. már négy kéz volt itt ott. csak aztán aJeti elkezdett nevetni hogy milyen vicces, hogy ezen a sarkon vele, a következő sarkon meg a csaját fogja megölelni. autóval el.

óriási dugó, aJeti feljazva. elküldte azt az esemest amiben arról hazudik hogy nem bírta ki hazáig és. otthon meg várta ez a dolce vita video, amit az előző posztba raktam. szarrrrul lett tőle.

most mégis vigyorog. mert megnézte az arckönyvben a csajt és pont azokat a videókat látta jóreggeltszépségemnek, amikben neki is benne volt a keze. sőt. a dolce vita meg a csajtól vándorolt át hozzá. hogy mindenki megértse: aJeti kitűnő ízlése nagy segítség frissen elejtésre váró kis gazelláknak (nincs mit!), illetve kis gazella videói jók aJetinek (köszike).

hát, öööö, csoda-e hogy röhögcsél azóta is. nade az se volt gyenge, amikor másodszor jött haza. a volt férjtől, akivel két év után először, némi pálinka rásegítéssel egész jót röhögtek mindenféle csacska dolgokon. főleg magukon persze.

és ha nem fogná a szárnyamat, már rég lefeküdtem volna aludni. ha nem lennék ennyire fáradt, leírnám a sommás véleményemet. de ilyen későn?! ez egy állatkínzó. segítsetek!!!

ettől a hangtól meg feláll a farktollam.