vegyük a nyakunkba a várost, korán érjünk a pasihoz. legyen nálunk a zárhoz illő kulcs, mert mégsincs otthon. nehéz hét áll mögöttünk, rogyjunk össze.

de óvatosan, mert a jóember láthatóan ez elmúlt pár órát takarítással töltötte, hát hallod minden elvágólagosan vigyázz!ban áll. óvatosan pisilni lehet, kevés vizet fröcskölünk a csilivili csapra, a törölközővel meg csak tessék lássék itassuk a vizet, majd megszárad.

de már itt is van, mindenféle kajákat lóbál a kezében, és mintha örülne valaminek. vagy valakinek. még sok idő van a koncertig (nem lehet posztot írni, ha közben fél szemmel a lost in translation-t nézed), etetés, itatás, szeretgetés, van amit kétszer is.

hú, de elmenjen az idő, és csak úgy rohanjanak-rohanjanak a koncertre.

ahova aztán nem engedik bemenni őket, mert teltház van.

de nem baj, nem baj, kedves emberekkel van teli a hely és átlátszik a fala, merthogy üvegből van. a zene ugyan csak akkor szűrödik ki, amikor az ajtót őrző sárkány nem elég éber és valaki megpróbál behatolni, de mekkora flash hogy ott állsz a második szerelmedtől légvonalban 2,5 méterre, sokkaljobbanlátod és érzed amit csinál, mint az összes többi hülye, aki hallja is...és ha mindez nem elég, ne legyen igaz, hogy az a három vodka-grapefruit na rád aztán egyáltalán nem hatott, különben hogy lenne bátorságod negyedórás pantomimet rendezni a fotós barátod kedvéért, aki az üveg másik oldalán áll (3cm) de nem vesz észre, persze...már mindenki visszainteget, csak ő áll rendületlenül és kattintgat, meg valami csajjal beszélget, jaaaa

hát akkor forduljon a figyelem máshova, mert megjöttek az abszolút rajongók, akik csak egy röpke pillanat alatt teremtettek bulisabb hangulatot odaki, mint ami odabe (a melegben) kívülről látszott. de lehet hogy csak savanyú a szőlő, illetve túl kevés dalnak tudom a szövegét, mert igazán nem adták fel ezek kettecskén a bejutást, hanem egy óvatlan pillanatban már olvadt is le a sárga kabátról a hideg, halljuk, halljuk azt a hangot, ahogy belülről felborzol kívülről meg táncoltat. és ki a fenét érdekel, hogy eljárt az idő felettünk, amikor a zene felolvasztja az egy légtérben műélvező embereket és hirtelen mindenki egykorú lesz... és külön öröm, hogy ezúttal kizárólag fiatalodni lehet    :)

liviusz forever.*

líviusz géniusz :D