előkarácsony. ahogy két különcsaládos embernek sikerült.

futkosás-futkosás hátán, telefon, üzletből ki-be-át-szét-össze-vissza. meg. aztán becsendeskedtek a bázisra, központi konyhaasztal széle, rezsón végre elindított kellemes, családias húsleves rotyogás. na meg az illatok, mmmm. szussz.

annyi mindent kéne még ma...porszívózás, teregetés, a mézeskalácsot gyúrkálni...zizz, zizzz.

kicsit ülj le. vacsorázzunk. jé, hoztál gyertyát? meggyújtjuk? meggyújtják. és csak ülnek. beszélgetnek. porszívózás, teregetés elmarad, mézeskalács idén (be)bukta. folyik a viasz, folyik a beszéd. a viasz puha, gyúrható, kellemes, rózsaszín, hússzínű, jóillatú...

- nézd olyan lett mint egy rózsa!

- nem. ez olyan, mint egy pénisz.

- nem, ez így olyan, mint egy pénisz.

- ahha, a féket is ráraktad, tényleg ügyes. hasonlít? :D

disznók ezek, nem emberek.